Már gyerekkoromban sem rajongtam az ötletért, ha megpróbáltak egy-egy cselekedetembe belemagyarázni valamit. Szerintem vagyunk ezzel így egy páran. Szerencsére az idő ezen nem segített, így félúton 30 és 40 között sem jobb a helyzet, változatlanul nem szeretem, ha bármilyen döntésembe elkezdenek belemagyarázni vélt, vagy akár valós dolgokat.
Most viszont azt látom, hogy nemzeti szintre emeltük a problémát azon a 93.000 négyzetkilométeren, amit Magyarországnak hívunk, illetve egy picit azon túl is. Hogy mire gondolok? Október 2-án elvileg népszavazni kellene menni. Elvileg. A gyakorlat ennél viszont sokkal bonyolultabb.
Gyerekkorom óta a szüleim arra tanítottak, hogy a demokratikus jogainkkal élni kell, így mióta betöltöttem a 18-at soha, semmilyen szavazást, népszavazást nem hagytam ki, még akkor sem, ha bonyolultabb volt megoldani a szavazást. Egyszerűen nem fért bele erkölcsileg, hogy ne menjek.
Most viszont először úgy érzem, hogy a magyar politikai elit nem hagy opciót. Pontosabban lefedett minden opciót valaki a maga javára. Lássuk, mire gondolok:
A feltett kérdés nagyon egyszerű, a saját szigorúan szubjektív szempontomból egyszerű megválaszolni. „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” Fontosnak tartom az Európai Uniót, szerintem a belépéssel alapvetően jól jártunk, még akkor is ha, nem annyira, mint gondoltuk. Ellenben a Magyar Országgyűlést nem lúgoznám ki, mert hiszek a nemzeti önrendelkezésben. Így a kérdésre adott válaszom nem. Csakhogy, ott vannak a mögöttes dolgok.
Ha nemmel szavazok, a szavazatomra le fog csapni a kormányoldal. Mondván, hogy igazuk van mindenben, amit menekültügyben tesznek, és legfőképpen mondanak. Ezzel viszont nem értek egyet, mert nagyon fontos megvédeni a schengeni határokat, és valóban fontos, hogy embertömegek ne vándoroljanak ellenőrzés nélkül keresztül Európán. Ha ezt nem tesszük hihetetlen biztonsági kockázatokat húzunk magunkra. Persze egyben humanitárius kérdés is, de két oldalról. A háborús országokból érkezőkön segíteni kell, de ez nem járhat azzal, hogy kockáztatjuk akár a legkisebb mértékben is az Európában élők biztonságát. Ha a kormány cselekedetei itt lezárulnának rendben is lennék a dolgokkal. Ellenben ők csúnyán túltolták a dolgot. Nem lehet, nem szabad 4 évnyi kormányzást egy menekültellenes kommunikációra építeni. Egyrészt, mert visszatetsző, másrészt, ha nincs más üzenet, hogy hogyan lehet egy valóban prosperáló a teljesítményt elismerő Magyarországot teremteni, akkor tessék lemondani. Hát ennyit a „Nem” válaszról.
Az „Igen” válasz esetén valószínűleg elvinnék a voksomat a liberálisok, de a fentiek alapján ez nem fér bele világnézetileg. Ha otthon maradok életemben először egy egész horda csap le a voksomra: DK, Együtt, LMP, talán az MSZP ( bár ők igazából már maguk sem tudják, szerintem milyen állásponton vannak) stb. Tehát, ha nem akarom beskatulyáztatni magam, akkor otthon sem maradhatok.
Így aztán egy opció marad. Érvénytelenül szavazni. Igen ám, de erre is megvan a jelentkező. A Kétfarkú Kutyapárt! A mai parlamenti ellenzékre nézve szégyen, a kormányra nézve meg egyenesen gyalázat, hogy a legötletesebb, leghumorosabb, legmegragadóbb kampányt az ügyben egy önmaga létezését is viccnek tekintő alakulat jegyzi.
Aztán itt vagyunk mi néhányan ebben a szellemi tébolyban, akik hisznek abban, hogy valóban lehet építeni egy önmagát komolyan vevő, az urambátyámkodás nélkül működő a teljesítményt elismerő Magyarországot, amely sorsát képes a kezébe venni és irányítani azt. Na, nekünk nem maradt egyetlen egy szabad opciónk sem október 2-án.
