Tavaly valamikor karácsony környékén hallottam egy bölcsességet, ami nagyon megragadt bennem. E szerint, egy bizonyos életkor után az ember már jobban szereti a karácsonyi készülődést, mint magát a karácsonyt.  Ami miatt mélyen megragadt bennem a dolog az az volt, hogy magam is észrevettem, hogy a lázas készülődés (a karácsonyvárás, ha úgy tetszik), már egy ideje jobban fekszik, mint maga a karácsony. Azt hiszem, hogy ez azzal lehet összefüggésben, hogy az ember egy életének egy bizonyos pontján megérti az addig sokszor hallott „adni jobb, mint kapni” üzenetet. Valahogy, amikor ez megtörténik, akkor izgalmas lesz ez az adventi időszak. Ismerős illatok, hangulatok, és zenék jönnek szembe ilyenkor az utcán. A forralt bor, fahéj illat, a giccses, de ilyenkor mégis helyén lévő karácsonyi dallamok. Sokakat hallok ilyenkor panaszkodni, hogy nincs karácsonyi hangulatuk, ellenben még rengeteg dolguk van az ünnepig. Igen, mi magyarok azért ilyenkor is igyekszünk átpanaszkodni magunkat ezen az egyébként csodás időszakon. Valahogy az advent nekem arról szól, hogy az ember otthon megpihen egy gyertya fényénél, elmegy sétálni egy karácsonyi vásárba élete párjával, felkészül, megpihen. No, és közben persze borzasztóan izgul – mert ugye adni jobb, mint kapni -, hogy az ajándék valóban tetszeni fog-e. Szóval december van, advent van, hangolódjatok.

Két videóval is kedveskednék, hogy lássuk, hogy kell ezt csinálni. :)