Think Tanking

Mi leszel, ha nagy leszel?

2019. április 21. 09:23 - wirthtamas

Pályaválasztás a mesterséges intelligencia, és a digitális forradalom korában.

Azt hiszem ismerős lesz ez a történet mindenkinek. Gyerekkoromban a 80-as, és 90-es években, ha a szüleimmel találkoztam egy-egy ismerőssel az illendő bemutatkozás után rögtön jött a kérdés: „Mi leszel, ha nagy leszel?” Én életkoromtól, meg az aktuális álomtól vezérelve soroltam ilyenkor: „Szippantós autó vezető.” – Igen ez volt a legelső „Pilóta.” „Űrhajós.”

 

spaceman_kid.jpg

Aztán kicsit később, a kamasz éveim elején még mindig záporoztak a kérdések, de akkor már kamaszos nemtörődömséggel azt választoltam: „Nem tudom.” Teltek-múltak az évek, változott a világ, változtam benne én is. Nem lettem, sem szippantós autó vezető, sem pilóta, de még űrhajós sem. Úgy alakult, hogy közgazdász lettem, és Apuka. Én kezdtem el sétálni a gyerekkel, és ismét felhangzott az ismerős kérdés, csak már nem nekem, hanem a gyereknek tették fel: „Mi leszel, ha nagy leszel?” Elgondolkoztam ezen a kérdésen a minap, és megírom most megírom mire jutottam.

A helyzet az, hogy szerintem ez a kérdés irrelevánssá, meghaladottá vált. A nagyszüleim és szüleim estében jó eséllyel, ha elkezdtél foglalkozni valamivel a 20-as éveid elején azzal, vagy esetleg valami nagyon hasonló szakmával mehettél nyugdíjba. Az a generáció, aki még ezekkel a gyökerekkel, beidegződéssel rendelkezik éppen most készül nyugdíjba. Jók okkal gondolhatta hát mindenki a 80-as, 90-es években, hogy ez nem fog változni, és én is majd a karrierem elején választott polgári foglalkozásból fogok elmenni nyugdíjba.

 

Közben a világ változott nálunk a vasfüggöny ment, kapitalizmus jött, a világban a régi kapitalizmus helyét felváltotta az interneten alapuló globalizáció, az összekapcsolt világ. Minden korábbinál könnyebben, és alacsonyabb költségen tudtak együttműködni az emberek egymással a világ különböző pontjain. Ez a kétezres évek elejére azt eredményezte, hogy a tudás addig nem látott mértékben, hatalmas koncentrációban jelent meg a világpiacon.

 

Megjelent a magyarul kicsit hülyén lefordított „tudás alapú társadalom, tudásgazdaság”. Tudjuk, ha valamiből sok van, annak értéke gyorsan esik, és csak versennyel, fejlesztéssel tartható fenn az értéke. Ez történt a tudással is. A főiskolai iskola lett az új érettségi, aztán a mesterszakos diploma az új alapképzéses diploma, majd lassan a PhD lesz az új mesterszakos diploma. Hihetetlen specifikációk jelentek meg a piacon, amelyek elkezdtek illeszkedni a piaci igényekhez abba hajszolva a munkaerőt, hogy tovább specializálja magát. Ezzel el is értünk napjainkhoz. Azt mondják, hogy egy jelenleg egyetemet elkezdő ember nagy eséllyel fog olyan pozícióban dolgozni az egyetem elvégzése után, ami az egyetem elkezdésekor még nem is létezett. Nézzünk néhány életből vett példát: Eloqua System Administrator, Social Media Content Manager, Growth Hacker, Data Scientist. Nem tudhatjuk, hogy mi történik a következő 5-10-15 évben, de lehetőségünk van néhány dolog előrejelzésére a jelenlegi trendek alapján.

Kétfajta csoportba sorolhatjuk az emberi képességeket: Fizikai és kognitív képességek. Az ipari forradalom óta a gépek fokozatosan veszik át azokat a munkaköröket, ahol a fizikai képességeinket tudják jobb eredménnyel helyettesíteni. A mesterséges intelligencia megjelenésével hamarosan képesek lesznek átvenni kognitív tevékenységeket is Tőlünk. Az Economist egy kimutatása szerint 2030-ra globálisan 375 millió állás (az összes munkahely 14%-a) tűnhet el az automatizáció miatt. Szerintem pusztán félelemből nem szabad megakasztani a fejlődést, de mindenképpen fel kell készíteni az embereket egy ilyen változásra.

Nagyon valószínű, hogy meg fog nőni az igény olyan nagy szaktudást igénylő munkakörökre, ahol az ember a mesterséges intelligenciával együttműködve fog dolgozni (pl.: Adattudós bankhitel ügyintéző). Rendkívül valószínű, hogy egy-egy karrier során legalább 2-3-szor át kell majd képezni magunkat. Így a tanulásra való képesség felül fog értékelődni, és az élethosszig való tanulás nem bullshit lesz többé. Elképzelhető, hogy egy speciális munkaerő piac jelenik meg, ahol egyszerre lesz munkaerőhiány a magasan specializált szakemberek körében, míg tömeges munkanélküliség az alulképzettek körében.

A mostani gyerekeknek feltenni tehát a „Mi leszel, ha nagy leszel?” – kérdést totálisan értelmetlen. Nem tudja, mert nem tudhatja, mert az a foglalkozás 5-10-15 év múlva már lehet nem fog létezni. Hovatovább, lehet, hogy a Te saját foglalkozásod sem, aki most ezt a cikket olvasod. Az egyetlen értelmes kérdés az, amit fel tudunk tenni a gyerekeknek ebben a témában az az, hogy „Hogyan szeretnél élni, ha nagy leszel?”

Látva a saját gyerekemen mit követ el az oktatási rendszer, azt érzem, hogy nekünk Magyaroknak van mit tennünk a változásra való felkészülésben. Lexikális tudásban, amit jelenleg rendszer szinten preferálunk nem fogjuk tudni megverni a gépeket. Aki nem hiszi, hogy ez nem science fiction kérdezze meg a világ dolgairól Sirit, Alexát, vagy a Google Asszisztenst. Előre szólok, el fog csodálkozni. A gépek kezébe adtuk  az összes adatot a világhálóról. Van azonban két dolog, amivel a gépek nehezen küzdenek meg: a kreativitás és a kritikus gondolkozás. Alighanem az egyik legfontosabb stratégiai feladatunk a tudásra való állandó törekvés mellett ezeknek a készségeknek a fejlesztése a magyar iskolákban.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok erről! Várom a kommenteket!

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csakaduma.blog.hu/api/trackback/id/tr6614777634

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kitti Takacs 2019.04.21. 11:28:27

Számomra az 'örök kérdés' amivel kapcsolatban itthon még gondolkodás sem zajlik (vagy nem nagy plénum előtt), hogy ezekre az aspektusokra (a világ változása, tudás megszerezhetősége, soft skill fejlesztés, csapatmunka stb.) miért nem gondol és próbál csak minimálisan átültetni valamit a gyakorlatba a köz- és felsőoktatásról döntők akár csak kis hányada :(

the real fogash 2019.04.23. 13:33:52

Tudod mi a gond? Hogy az ÁTMENET hogyan valósul meg... Él a Földön 3-4 millárd ősember, a másik 3-4 meg szét van húzva a középkortól a XXII.sz-ig (nem elírás, 22-t akartam írni).

Szóval az van, hogy két műszaki diplomával a zsebemben 23 éve kezdtem dolgozni, azóta viszonylag következetesen termelési-termelésirányitási ranglétrát másztam.
Viszont a legutolsó munkahelyváltásomnál is a következőket tapasztaltam:
- a globalizáció ellenére külföldi állásra pályázni másik országból esélytelen. Hiába a net-skype-snapchat (stb) a HR kislánynak esze ágában sincsen felhívni, ha nem abban az országban (vagy inkább abban a városban) vagy, ahol az állás.
- meglátják az öneletrajzodban, hogy 1973 és már dobják is. Pedig még legalabb 20 évem van a nyugdíjig...
- ha valahova joghurtgyártási vezetőt keresnek (csak példa) akkor 10év, vezetői szinten joghurtgyártásban szerzett tapasztalatot várnak. Ha te tejfölben, neadjisten lekvárban töltötted azokat az éveket, csak a vak szerencsén múlik, hogy behívnak-e.

Miért írom mindezt? Mert egyrészt egyetértek veled, hogy újakat kell tanulni, meg életközepi pályamódosítást/újradefiniálást kell csinálni. Másrészt viszont ez gyakorlatilag a teljes egzisztenciális rombadőlést jelenti. Aahelyett, hogy 20 év iskolapad meg 20 év “sikeres” karrierépítés után élveznéd az életet és támogatnád a gyerekeid indulását, gyakorlatilag feléled a megtakarításaidat azért, hogy 50 éves korodra megtakarítás nélküli, pályakezdő “social media content manager” lehess. Akinek az önéletrajzát úgyis kidobja a HR kislány, mert nincs benne a kulcsszó, vagy mert neki nem jelent értéket, hogy te az alatt a 20 év alatt irányítottál embereket, el tudod mondani értelmesen a teljesítményértékelést, emberségesen tudsz kirúgni (amennyire ez lehet emberséges), tudsz motiválni, célt meghatározni, van morális tartásod, stb.

Szóval igen, majd jönnek a robotok meg a gépi intelligencia, az átlagemberre azért nem lesz szükség, mert a robot dolgozik helyette, a fönökére meg azért nem, mert egy őskövület. Csak közben nem lesz, aki megjavítsa a csapot, kifesse a lakást, kicsempézze a fürdőt, megjavítsa az autódat (ja, nem is lesz autód, majd sharingeled).

Szóval nem, nem jó világ jön... :(

wirthtamas 2019.04.24. 14:46:02

@Kitti Takacs: Maradjunk annyiban, hogy a magyar felsőoktatásról döntők egyrészt nincsenek azon a színvonalon, hogy ilyen kérdésekkel foglalkozzanak, másrészről meg, ha lennének is más érdekeket helyeznek az előtérbe. :)

wirthtamas 2019.04.24. 14:48:29

@the real fogash: Azt gondolom, hogy mind igaz, amit leírtál, azzal a megkötéssel, hogy átmeneti éveket élünk, egyszerre van itt (nemcsak HR fronton) egy még a régi világból itt maradt rossz beidegződésekkel áthatott kultúra, másrészről meg az "új" világ keretei nem tisztázottak. Az, hogy jó, vagy rossz világ jön-e nem tudhatjuk, a feladat adott: be kell lakni.